 A viaszfestés technikája kifejezetten alkalmas terápiás célokra óvodáskortól, egészen felnőtt korig akár fokozottan fogyatékosok számára is.
A véletlenszerűségéből adódó sikerélmény, a pillanatok alatt kész alkotások esztétikai öröme oldja a gátlásokat. Nem kell hozzá kézügyesség, rajztudás
mégis "művészi szintű" alkotásnak tűnő mű készíthető néhány perc alatt.
A megszokott ceruza, illetve az ecset helyett közvetítő eszköz a vasaló, ami szintén nagyban megkönnyíti a kedvébresztést az alkotáshoz, a maga különlegességével.
MŰVÉSZETTERÁPIÁRÓL
A művészetnek az emberi lélekre kifejtett jótékony hatása ősidők óta ismert. Több  évezred tapasztalatai azt mutatják, hogy a műalkotások jelentős hatással bírnak lelki készülékünkre, és klinikai megfigyelések tömege támasztja alá, hogy a pszichiátriai betegek állapota jelentősen befolyásolható a művészet eszközeivel.
Számos elismert pszichoterápiás módszer él az ókori görög drámák hatástárából ismert katarzis eszközével, amit eredetileg művészi eszközökkel értek el, míg a ma elfogadott pszichoterápiás módszerek más utakat választanak. Kivétel képeznek a művészetterápiák, amelyek a különféle műalkotások által hordozott (sokszor katartikus) hatások révén befolyásolják a beteg és nem beteg lélek működését. A művészet(kreatív)terápiák önálló gyógyeljárásként a legtöbb mentális zavarban nem tekinthetők elegendőnek, de kiegészítő kezelésként a gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiás beavatkozások mellett az arra fogékonyaknál elemi hatásúak lehetnek. A művészetterápiák speciális kommunikációs csatornákat nyitva - gyakran a hivatalos terápiák hatástalansága esetén is - áttörést hozhatnak a saját lelki világukba zárkózó, bizonyos élményekre különös viselkedésformákkal reagáló páciensek kezelése során.
A szokványos párbeszédek, közeledések jellemzően kudarcot vallanak - tekintve a kommunikáció nehezítettségét. Itt lép be lehetséges csatornaként a művészet és a művészetterápia, ami non-verbális utakon közelítve, a minden emberben mélyen élő tudattalan tartalmak által (mentén) kapcsolatot létesíthet a kétfajta világlátás, érzékelés között. Vagyis a beteg ember kifejezheti önmagát az átlagember számára felfogható, átélhető módon anélkül, hogy az elrettentő lenne. A társadalmi elszigetelődés feloldása azonban csak egy, ám igen fontos része a pszichiátriai zavarban szenvedők kezelési célkitűzéseinek.
Kiegészítő terápiás elemként a művészetterápiák jelentősen csökkenthetik a betegek szorongását, és visszaszoríthatják a valóság torzult érzékelését. |
